Az angliai, és a londoni rendház

A londoni rendház fogja össze, és rendszerezi a birodalom többi rendházának híreit, információit, irányítását. Ezen felül ellátja saját körzetének ügyeit, és segíti a kisebb rendházak munkavégzését.

A rendház épülete London egyik gazdag külterületén fekszik, elég messze ahhoz, hogy a kíváncsiskodók feltűnjenek, de elég közel ahhoz, hogy a belváros konflissal könnyen és gyorsan elérhető legyen. Nemesi, zárt klubnak vélik a be nem avatottak, hatalmas parkkal, és jókora kastéllyal, ahová még a rendőrség sem teszi be a lábát. Szó szerint, ugyanis a kapcsolatoknak köszönhetően a rendőrök még letartóztatási paranccsal sem lépnek a park területére, hanem illedelmesen megkérik a bent tartózkodó méltóságot, hogy legyen kedves velük fáradni (aki ezt természetesen meg is teszi, hisz a rend vigyáz a tagjaira, így pontosan tudja, hogy baja nem eshet.) 
A rendházat körülvevő sokhektáros birtok kellő nyugalmat, és szeparációt nyújt, a speciális védőmechanizmusoknak köszönhetően az illetéktelen behatolók időben lelepleződnek. 
Elegáns, nagyszerű ház, mely századok óta a Willoughby család tulajdonában áll.

A kapu, és a ház bejárata dél felé néz, mögötte terül el a sokhektáros birtok, melynek „hátsó” szegélyét a folyó keríti el.

A ház nem csupán nyugalmat, és biztonságot jelent, de otthont ad a legtöbb részlegnek, és a londoni rendház kb. három és félezer tagjából sok száznak – nem kevesen vannak, akik családjukkal saját birtokukon, illetve házukban élnek, de ők is gyakorta megfordulnak itt.

Magát a kaput állandó őrség védi, egyrészt minimum két egyenruhás, fegyveres  katona, mellettük a rend őrségének tagjai a kapusházban. Ezek közt mindig van látó, és olyan, aki az egyéb, nem testi lényeket érzékelni képes, valamint legalább egy „tiszta”, ezen kívül a birtok területén speciális járőrök, és még speciálisabb lények óvják a biztonságot.

A kaputól kövezett út vezet a bejárathoz, mely előtt kör alakban egy díszes szökőkút körül fordul meg.  Az út mentén lámpások állnak, két oldalirányba kellemes kert terül el, szobor-, és virágos parkokkal, gyepes területtel, gloriettekkel. Innen indul az út a híres télikerthez is a „Kaméliák házához”.
A kaputól balra út vezet az istállókhoz, és a kocsiszínhez ahol -természetesen– a munkához elengedhetetlen saját lovas fogatok is megtalálhatók, az egyszerű konflistól a királyi hintóig, illetve lehetőség van saját lovak helyben tartására, és gondozására. 

A ház maga kifinomult díszítésű, minden esztétikai igényt kielégítő szépség, így nem csupán a rendtagok, de az igen ritka és illusztris vendégek (királyi család) számára is több, mint megfelelő.

De szépsége nem csak a művészi kivitelezésben rejlik, sokkal inkább a finom részletek megfelelő összhangjában.

Nem csupán díszítés szempontjából kell megemlítenünk – de kétségkívül ebben is jelentős érdemekkel bír – a rend kápolnája.
Bár a rendtagok többségének vallása az anglikán egyházhoz köti őket, lehetőség nyílik más vallások tanulmányozására és gyakorlására is. Abban azonban mindenki egyetért, hogy létezik valamiféle isten, alkotó – már csak ezért is, mert a Rend alaptétele a minden teremtményét szerető Isten, ki Krisztusban testesült – minthogy az alapító maga is találkozott isten fiával, joggal várja el, hogy követői higgyenek – teljes szívvel.

Van egy külső, a birtokon, kissé távolabb lévő nagy kápolna, illetve egy kicsi, házi kápolna a szuterén szinten.

A rendház egy része a föld alatt található, itt őrzik az olyan rejtett tudást, ami akkor sem kerülhet illetéktelen kezekbe, ha valaki mégis bejuthatna. Természetesen többszörös rendszerrel védett a bejutás, még a rendtagok közül sem mindenki kap bebocsátást minden szintre. (lsd később)
A rendház alsó szintje „nyitott a vendégek számára”, természetesen csak az úri klub látszatát megőrzendő, olykor-olykor kötelező események tartását (pl szokásos karácsonyi bál), és bizonyos VIP vendégek ideiglenes elszállásolását értjük ez alatt, nem szabad bejárást! Ez egy szintén többszörösen védet rendszer, az átjutás a rendház valóban használt részeire –szinte– lehetetlen, csak egyszer volt rá példa, egy felvételi teszt során.

A rendház otthont ad tagoknak, akár ideiglenes szállásról, akár állandó ott tartózkodásról van szó, minden igényt kielégítően felszerelt, és a kiszolgáló személyzet elsőrangú (pl a szakács, vagy az ezüsttálcás pingvin)
A mágikus, tudományos, és fegyverrészlegen kívül mindenképpen említést érdemel a könyvtár, a tükörterem, a télikert és a labirintus.

A ház előtt álló gyönyörű, úttal körülölelt, szobrokkal díszes szökőkút a védelmi vonal második vonala, ki gondolná…

A lépcsőn feljutva a bejáraton át a fogadócsarnokba juthatunk. Ez a ház „alap szintje”.
Itt találhatóak a club helyiségei, ezek azok a termek, melyeket olykor, évente egyszer megnyitnak a meghívottaknak, vagy amiket az esetleges VIP vendégek látogathatnak (elrejteni kívánt nem-rendtag pl)
Az épület négy sarkán négy torony kapott helyet, bal első a „Művészetek tornya”, ide szabad a bejárás azoknak, akiket meghívtak. Alsó szintjén egy zeneterem helyezkedik el, a sarkában lépcső vezet fel a második szintre, ahol értékes, és nagy becsben tartott festmények, kisebb szobrok, és értéktárgyak vannak kiállítva. A harmadik szint egy speciális „művészeté” itt egy csillagvizsgáló kapott helyet.

A jobb első torony „A Békesség Tornya” aljában egy kellemes kis szalon található, a felsőbb szintek zártak, csak a rendtagok számára megközelíthetőek. Bár igen kevesen vannak, akik ennek a toronynak a felső két szintjét önként használják, az elnevezés is inkább ironikus, itt van ugyanis a híres-hírhedt tükörszoba. Azon túl, hogy a gyengébb személyiségek könnyen pánikba esnek, és hogy a labirintusban az útirányt megtalálni nehézkes, más, sokkal erőteljesebb hatása is van a helynek. Aki ide belép, kénytelen szembenézni saját magával, nem a megszokott értelemben. Szembesülni kénytelen bűneivel, és vágyaival.
Az ide kerülő rendtagok persze mind túlesnek rajta, de olykor büntető célzattal is használják. Kevesen vannak, akik képesek, és elég erősek rá, hogy rendszeren időt töltsenek el itt.

A bal hátsó torony „a Dicsőség tornya”. Itt az alsó szinten egy nyilvános fegyverszoba, majd a felsőbb szinteken a trófeatermek. Állat, és sporttrófeák – természetesen csak a mutogathatóak.

A jobb hátsó torony egészen egyszerűen csak a „Könyvtár”.
Ez Kiziel csodás könyvtára, ahová bármelyik szintről be lehet lépni– természetesen ugyanazon az ajtón… Meg kell jegyezzük azonban, hogy nem rendtagok számára van egy másik, nyilvános kis könyvtár, ahol megtalálhatóak a korban elvárt, és könnyen hozzáférhető könyvek, leírások, útikalauzok, és enciklopédiák, íróasztalokkal, levelezésre, illetve olvasásra alkalmas kellemes helyekkel. Kiziel könyvtára nem elérhető (természetesen), viszont olvasgatásra, időtöltésre a másik használandó.

A négy tornyon kívül az épület fölé magasodó Főtorony alap szintjén a kétszintes, galériás báltermet rejti. Ha szükséges, akkor színház-, vagy koncertteremmé is alakítható, hisz rendkívüli akusztikával, és igen komoly méretekkel rendelkezik. A galériaszinten szintén képek, és szobrok  várják a sétálókat, de érdekes módon egyetlen ajtó sem található a rendezvények alkalmával (remekül el vannak rejtve).

Az alapszinten találhatóak a társasági helyiségek, wardrobe és toilette szobák, a nyílt könyvtár, néhány szalon, más-más stílusban berendezve, szivarszobák, zeneszobák, tornaszoba, páncélterem, játékszobák, billiárdnak, kártyajátékoknak, sakknak, és egyebeknek, illetve az étkező, melynek egyik fala nyitható a teraszra. 
A kiszolgálás a rendház egész területén alapszolgáltatás, étkezés természetesen kérhető a teraszra, a 

kertbe, vagy a szalonokba is.

Ezek a helyiségek a főtornyot körülölelő, és a tornyokat összekötő főépület alapszintjén helyezkednek el. Az alaprajzon feltűntetett lépcsők vezetnek a felsőbb – és a szuterén – szintre.

A  szuterén az a szint, ahová angol úriember, vagy hölgy nem tenné be a lábát, úrihölgy még kevésbé.
A tolvajok is elkerülik, mert az értékeket általában nem itt tartják. Persze a védelem túl erős ahhoz, hogy bárki bejusson, de aki rossz szándékkal érkezik se itt kezdené a kutakodást.
A rendházban is megtalálhatóak azok a helyiségek, melyek ide valók, konyha, mosoda, tároló, kazán, és néhány szállás. De itt található az ispotály, a műtőkkel, és egy-két – a mozgathatatlan betegek számára fenntartott lábadozó . És persze innen nyílnak bizonyos, külső szemek számára nem nyilvános részlegek, melyek többsége a föld alatt folytatódik, és behálózzák nem csak kastély, de a birtok területének egy részét is.
A szuterén szintre egy belső cselédlépcsőn, kívülről, a terasz alatt, és természetesen két-három titkos járaton lehet lejutni. A védelme többszörös, és nem csak zárakkal, hanem mágikus rendszerekkel is megerősített.

Az első szint galériája a folyosókra nyílik – ez az nyilvános eseményekkor mágikusan rejtett – a folyosókról pedig a szálások nyílnak. Különböző méretű, és igény szerint berendezett szobák ezek, tulajdonképpen a tulajdonosa szabadon rendelkezhet a dekorációról. Vannak, akik a gyarmatok stílusában, vannak, akik kényelmi szempontok szerint, és akadnak, akik a praktikát szem előtt tartva – fajuknak, és igényeiknek megfelelően – rendezkednek be, és persze akadnak ősgyűjtők.

A főtorony felső szintjén a tárgyalók helyezkednek el. Egy nagyobb, és néhány kisebb, ezen kívül a nagymesterek, és a tanácstagok lakosztályai. Meg kell jegyezzük, hogy a tanácstagok szinte sosem tartózkodnak a rendházban, sőt, talán csak egyszer volt példa rá, hogy mindannyian itt töltöttek egy éjszakát, ettől függetlenül, talán csak udvariasságból mégis fenntartják nekik – ahogy természetesen a legnagyobb mesternek is.

A kiképző központ után ide kerülők okítása természetesen tovább folyik, így számukra, és bármely tag számára több harci, illetve sport lehetőség adott, akár edzés, akár kikapcsolódás okán.
A rendtagok többségének fontos a rendszeres testmozgás. Ehhez a birtok területén sok minden adott. Lehetőség van a lovaglás, a lovaspóló gyakorlására, bár a rókavadászatot rendszerint máshol űzik. 
Az atlétika, gimnasztika, asztali tenisz, birkózás, öklözés és vívás odabent is művelhető, míg kintre marad a tenisz, és tollaslabda, a gyeplabda, a krokett, krikett, és a hölgyek kedvence az íjászat. Lehetőség van az evezésre, és a kocsiszín egyik sarkában kerékpártároló is helyet kapott.

Ahogy illik, ezek a pályák a birtok hátsó traktusában helyezkednek el.

A hátsó ajtón távozva kellemes kert nyílik, mely a szintén méltán híres sövénylabirintust is magába foglalja. Ahogy a tükrökhöz, ide sem szerencsés idegeneket beengedni, ugyanis a labirintus saját félelmeivel, rémálmai szörnyeivel szembesíti a vigyázatlan arra járót.
Voltak olyanok, akik eszüket vesztették odabent, de olyanok is akadnak – igaz, csekély számban– akik vissza-visszajárnak, küzdenek, és harcolnak.

A kertnek egyébként van kifejezetten a pihenésre tervezett, kellemes környezetet, nyugalmat, és békét biztosító része is, naposabb időben kifejezetten kényelmes ott elfogyasztani a frissítőt.
Szobrok, szökőkutak, és gloriettek tarkítják a képet, mindez persze a házhoz közeli rész. Kissé távolabb, tökéletes lehetőség nyílik a hosszabb sétára, vagy lovaglásra.

Ugyancsak a pihenést, és elvonulást szolgálja a híres „Kaméliák háza”, vagy ahogy kevésbé költői lelkek nevezik, a télikert. Varázslatos építmény, mely az évi egy nyílt parti alkalmával szintén nyitott a vendégek előtt. Akár egy titkos légyottra, akár egy kellemes délutáni olvasásra, vagy reggeli kávéra tökéletes hely lehet. Meseszép.

Említést érdemel még a fedett híd a birtok területén, mely azon túl, hogy szintén mágikus védelemmel van ellátva, állítólag különleges erővel bír, azt beszélik, hogy aki teliholdas éjjelen átsétál rajta, találkozhat azzal az elhunyttal, akivel szeretne. Persze lehet, hogy mindez csak legenda.

A rendtagok többsége szívesen élvezi a ház kényelmét és nyugalmát, lévén közel, és kéznél van minden, inkább csak azok élnek kint, akiknek muszáj, rangja, családja, társadalmi kötelezettségei miatt,  – persze mindenkinek megvan a maga hivatalos– vagy fedőélete is.